Az 1935-37-ben, Berlinben született Adomány Vladimir Nabokov első írói korszakának kimagasló alkotása, melynek az elhagyott szülőföld iránti nosztalgia adja költői lüktetését.
A mű főhőse, Fjodor Godunov-Cserdincev Berlinben élő fiatal orosz író (családja a bolsevik forradalom elől menekült el), akinek épp megjelent az első verseskötete, most pedig apjáról akar könyvet írni, aki nagy természettudós volt, és 1916-ban eltűnt egyik expedícióján. Ám ehelyett - miközben már egy nagy szerelem is sarkallja - előbb lázas hévvel megírja Csernisevszkij életrajzát, maró gúnnyal ábrázolva a XIX. századi orosz írót, aki később Lenin kedvence lett, ám Fjodor szemében megtestesíti mindazt a hitványságot, amit az igazi írónak kerülnie kell. A könyvnek - ellentétben Fjodor verseivel - nagy kritikai visszhangja van, sőt botrányt kelt: az emigráns orosz irodalom nagyjai nem tűrik, hogy egy kezdő író így kigúnyolja a nagy klasszikust. (A mű első kiadásában aztán a Csernisevszkijről szóló fejezet nem is szerepelhetett: az élet bájosan utánozta a regényt.)
S végül - Zina ihletésére - Fjodor nekiáll a nagy mű, az Adomány megalkotásának, amely elsősorban hódolat az "igazi" orosz irodalom előtt.