A magyar néprajzi kutatásoknak főtörekvése az utolsó évtizedben oda irányult, hogy a magyarság őstörténetét mindjobban megvilágítsa. Ennek a törekvésnek kétségtelenül legérdekesebb része az, mely a magyarság ősi hitvilágáról akarja letépni az ismeretlenség leplét. De a mily érdekes, ép oly nehéz is e feladat. Nyilvánvaló, hogy ezt a feladatot is egyedül az összehasonlító módszerrel lehet megoldani s azért össze kell gyűjtenünk azt a magyar anyagot, a melyben ősi hitéletünk maradékait látjuk s ezt feldolgozva össze kell hasonlítanunk azon népek hitéletével, vagy ősi hitéletének megmaradt töredékeivel, a melyek velünk nyelvileg, vérbelileg, történetileg rokonok. Ennek az óriási munkának mi a legelején vagyunk. A Nyelvőr, az Ethnographia évtizedek óta gyűjti a magyar babonákat és az ősi hitélet egyes maradványait, sőt a folyóiratokon kívül önálló gyűjtemények is jelentek meg s ma mintegy 15.000-18.ooo-re tehető az eddig feljegyzett adatok száma. Ez az anyaggyűjtés azonban rendszeresség nélkül való, bár mint nyers anyag úgy is becses. (...)Tehát minket magyarokat első sorban az ural-altáji népek ősvallása érdekel, ezek töredékeire kell rátalálnunk a magyar ősi hitélet maradékaiban, babonáiban stb.-ben. Az ural-altáji népek ősvallása a samán vallás; megelőzte ez a buddhizmust, az izlámot, a kereszténységet, de megmaradt akkor is, mikor a népek a monotheismus egyik vagy másik alakját elfogadták. Az ural-altáji népek nagy részénél e vallás ma is eleven gyakorlatban van s ez kétszeresen biztató, hogy saját ősvallásunkat ezek alapján egykor megvásárolhatjuk.