A szennycímlapból egy darab kivágva!


„1849. július 28-án az első magyar népképviseleti országgyűlés meghozta utolsó törvényét a Törvény a zsidókról egyszerű címmel. Egyaránt mérföldkő ez a magyarországi zsidók életében és a modern magyar nemzet kialakulásában. A törvény értékelése körül ma nem dúlnak viták, és korábban sem dúltak. Inkább hangsúlyeltolódásoknak lehetünk tanúi, és némi - Zolnai Béla kifejezésével élve -: »beszédes csönd«-nek. Beszédes az, hogy a zsidóság 1848-49-es szerepéről és magáról a törvényről 1991-ig nem készültek önálló tanulmányok. Beszédes tény az is, hogy 1948 után évtizedeken keresztül Magyarországon nem született olyan alapos elemzés, amely az 1849-es törvényt elhelyezte volna a század egészének folyamataiban. [...] 1849. július ^8. Szemere Bertalan, a politikus és ideológus életének talán legnagyobb napja volt. Az országgyűlésben, illetve annak képviselőházában három nagy kérdésről fejtette ki véleményét, s az egyre kilátástalanabb helyzetben nem a csüggeteg ragaszkodás hangán beszélt. Először a hadi fejleményekről és ezzel összefüggésben a nemzetközi helyzetről tájékoztatott, majd a nemzetiségi kérdésben terjesztett elő »országos határozatot«, végül a zsidók emancipációjára vonatkozó törvényjavaslatot. Amikor Szemere Bertalan előterjesztéseit ismertetjük, azt akarjuk érzékeltetni, mennyire kötődött a pillanathoz, az évtizedes törekvésekhez és magához az európai helyzet megítéléséhez, miként illeszkedett a magyar liberális nemzeti diskurzusba és politikába a zsidóemancipáció törvénybe foglalása."