A világ élvonalbeli pianistái közé tartozó művészt 50. születésnapja alkalmából ezzel a kötettel köszönti kiadónk. A sok szép képpel illusztrált könyv első része egy - Győri Lászlóval folytatott - meghitt beszélgetésekből megformált, nagyon személyes, nagyon őszinte és lenyűgözően érdekes megnyilatkozás: saját budapesti tanulmányairól, tanárairól, az akkori magyar zenei életről, külföldre költözésének okairól és kezdeti nehézségeiről, pályája számos más, későbbi szereplőjéről. Schiff András vall művészi és emberi ideáljairól, a zenei neveléssel, a zenei élettel, a zene jövőjével kapcsolatos, sőt, politikai kérdésekről is. A második részben Schiff András esszéi olvashatók: tizentkét írás foglalkozik zenei témákkal, Bachtól Bartókig; hétben nagy kortársaira emlékezik, háromban az általa szervezett fesztiválokról beszél, az utolsó kettőben részint pályakezdő fiatal művészeknek ad hasznos tanácsokat, részint a hangversenylátogatóknak. A könyvet diszkográfia és névmutató egészíti ki.A könyvhöz mellékelt CD-n a az alábbi zeneművel hallgathatók:1. Haydn: f-moll variációk Hob. XVII:6 (2002. december 3.)2-5. Schubert: A-dúr szonáta D. 959 (2002. december 3.)6-8. Beethoven: E-dúr szonáta Op. 109 (2002. november 24.)9-10. Bach: C-dúr prelúdium és fúga BWV 846 (2002. december 8.)Részlet a művész vallomásából:"Ha tehetem, minden koncert előtt elmegyek egy múzeumba. Ha Schubertot játszom, mindig nagyon inspirálónak érzem Caspar David Friedrich festményeit. Ugyanez a helyzet az irodalommal és a nyelvvel. Amit az ember lát, olvas vagy átél, egészen biztosan kihat a zenélésére is. Horszowszki vagy Arrau muzsikálásán lehetett érezni, hogy sokat élt, látott és olvasott. Igaz, például Benedetti-Michelangelin mindez nem érződött, ő fantasztikusan játszott, alighanem minden idejét a zongora mellett töltötte. Engem mindig jobban vonzottak azok a zenészek, akik sokat tudtak a világról. Abban a tudatban lépek ki a pódiumra, hogy küldetésem van: Bach, Mozart, Beethoven és Schubert zenéjének megszólaltatása. Egy Cézanne-képet kiakasztanak a múzeumban, és mindenki megnézheti. Egy Bach-mű kéziratát azonban hiába akasztják ki a falra, bármilyen szép is, csak akkor lesz Bach-mű, ha valaki kilép a pódiumra és megszólaltatja. Az elődadó médium a szerző és a közönség között. Nélküle az egész nyugati zenezirodalom holt kincs." Schiff András