A kötet a művészetek történetének egyik legfontosabb fél évszázadát, a XIX. század második felének művészetét dolgozza fel. Ebben az ötven esztendőben az egyetemes, nagy stíluskorszakokat felváltották az egy-egy évtizedes időtartamra korlátozódó festészeti izmusok, melyek a megrögzött esztétikai normákkal szembehelyezkedve új értékrendszert alakítottak ki. Ez az értékpusztító és értékteremtő művészeti folyamat, melynek bölcsője Franciaország volt, a barbizoni tájképfestők munkásságával kezdődött, Courbet nyers és erőteljes realizmusával folytatódott, hogy végül az impresszionisták minden korábbi látáskonvencióval szakító forradalmában csúcsosodjék ki. Mire az impresszionisták létjogosultságot szereztek művészetüknek, az új nemzedék már az impresszionizmust túlhaladó festészeti elvek kimunkálásán dolgozott, amelynek eredményei elsősorban Gauguin, Van Gogh és Cézanne eredeti és lenyűgöző szépségű életművében öltöttek testet. A korszak utolsó fejezetét a szecesszió alkotja, mely az építészetre, az iparművészetre, a képzőművészetre egyaránt kiterjedő egyöntetű stílus megteremtését tekintette elsőrendű feladatának. Németh Lajos tanulmánya szabatos és ugyanakkor élményszerű eligazítást nyújt ebben a bonyolult korszakban. A szöveget 218 fekete-fehér és 16 színes kép, köztük Daumier, Manet, Monet, Seurat, Renoir, Degas, Bonnard, Rodin, Klimt, Munch, Gaudi kiemelkedő művei illusztrálják.