A könyv bemutatja Magyarország XI. századi történetének egyik fontos intézményét, a hercegséget (dukátust). A magyarországi hercegség (akárcsak másutt Európában) részint a feudalizációs folyamat teljessé tétele irányába ható intézmény, részint pedig a széttagolódásnak még nem tisztán feudális alapon létrejött formája. A dukátus a XI. század közepén az I. András király és Béla herceg közti országfelosztással jött létre, s a XII. század elején Kálmán király számolta fel. Fennállásának mintegy fél évszázada alatt a dukátus a társadalmi-politikai viszonyoktól és az állam pozíciójától függően hol a feudalizmust erősítő, hol pedig - a széttagolódás tendenciáinak képviselésével - azt gyengítő funkcióját gyakorolta intenzívebben.
A könyv a társadalmi-politikai mozgások elemzésével felvázolja a feudalizmus kialakulása szempontjából döntő időszak, a XI. század második felének magyarországi történetét.