Uj ház a Wesselényi-utcában.
Borosék a Wesselényi-utcai új ház ötödik emeletén laktak, három szobában. Két szoba az utcára nyilt, egy az udvarra. Az utcai szobáknak jóformán üvegfaluk volt, az építész éppen csak vékony rámaként alkalmazta az öt ujjnyi széles vasbeton falat. Nyilván abból a modern elvből indult ki, hogy a városi lakásba, melyet régebben bűnös és tisztátlan magánügyek rejtegetésére való barlangnak építettek, be kell engedni a napot. Arról nem tehetett az építész, hogy a Wesselényi-utcában sohasem volt nap s az átellenes ház bádogkupolája reggeltől-estig állandósította a szürkületet az úriszobában és az ebédlőben. A modern építészeti elv valóságos csődje volt, hogy az udvari szobát, amely régimódian épült, a szokásos nagyságú barnarámás, rácsos ablakokkal a nyitott folyosóra, egész nap elöntötte a fény. A fényforrás a közeli Klauzál-tér volt, a gyéren zöldelő, hurokvágányos, zajos-zavaros kis tisztás az odvas házak erdejében.

Szakadozott, kiadói, rajzos, papír védőborítóban.