Az első kötetet fordította: Katona Erzsébet.
A második kötet fordítója: Páll Erna.

„Szolzsenyicin ebben a művében valami teljesen szokatlant, előzmény nélkülit kísérel meg véghezvinni. Míg a Gulag szigetvilág inkább hajlik a történelmi krónika irányába, addig A vörös kerék kísérletet tesz, hogy egyaránt hű maradjon a próza természetéhez és a történelemtudomány kritériumaihoz. A mű megjelenését követően hangos vita bontakozott ki az orosz értelmezők körében, az egyik oldal Szolzsenyicin történelmi koncepcióját kárhoztatja, mivel a februári forradalmat mint történelmi katasztrófát jeleníti meg. Mások irodalmi szempontból a nagyszámú dogma, előítélet, sztereotípia előfordulását kifogásolják, főként a negyedik csomóban. Ekképpen a szöveg műfaját illetően sincs egyetértés. A hősköltemény, a történelmi feljegyzés és a regény köztességében lehet megtalálni sajátos műfaját, amelyet csomópontokba szedett történelmi nagyregényként egyszerűsíthetünk.”