Amióta a kozmológia tudománnyá nőtte ki magát, szorosan összekapcsolódott a fizikával. Nem véletlen, hogy az általános relativitáselmélet jelentéstartalmának letisztulásával kapott szárnyakat. Einstein elmélete volt az első, melytől univerzális megoldást lehetett remélni a világegyetem kialakulására és fejlődésére vonatkozóan is. Ezek a remények nem minden tekintetben váltak valóra, egyre inkább kiderült, hogy az univerzum megértéséhez még Einstein gravitációs elméleténél is bonyolultabb, általánosabb elméletre van szükség. Így aztán a kozmológia lassanként szerves egységbe olvad a fizika makroszkopikus szintű általános elméleteivel, de ami még ennél is furcsább, napjainkban úgy látszik, hogy a világegyetem jellegét a szubatomi szinten megnyilvánuló kölcsönhatások alakították. Az elméletalkotás alapja a megfigyelés. Bizonyos alapvető természeti állandók értékének pontos meghatározását csak műszereink fokozatos fejlesztésétől remélhetjük. A Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk? kérdésekre nem csak a tudomány keresi a választ. A filozófia, a művészet, a vallás egyként illetékes. Ferris, aki kozmológus, szakmájának prominens képviselője, emellett tud is, szeret is írni, toleráns ember. Önmagát és kollégáit nem tekinti csalhatatlannak, a tudomány válaszait sem kizárólagosaknak. Ez is csak egy út, mely a megismeréshez elvezethet, tele buktatókkal, fordulatokkal, ragyogó szellemi alkotásokkal és esendő emberi életekkel. De mint oly sok területen, itt is igaz, hogy a megismeréshez vezető út legalább olyan fontos, mint az eredmény maga.