Hayek F.A. : A végzetes önhittség - A szocializmus tévedései

Amikor e mű lefordítására vállalkoztunk, még élt a szerző, a polgári közgazdaságtan Nobel-díjas nagy öregje, magyarul ellenben addig még nem jelent meg egyik könyve sem. (Életműsorozatát egyszerre adják ki angol, német és japán nyelven.) Hayek a radikális liberalizmus következetes képviselője: nem csupán az úgynevezett tervgazdaságnak, de a gazdasági életbe történő bárminemű állami beavatkozásnak szigorú ellenzője. E könyve nem egyszerűen szakmonográfia, hanem egy hosszú pályát összegző társadalombölcseleti szintézis. Olvasása közgazdaságtani előismereteket nem feltételez: izgalmas fejtegetéseinek tanulságait, meggyőző, illetve olykor vitatható mozzanatait mindenki jól követheti, aki a társadalomtudományok iránt érdeklődik.

Az 1940-es évek elején Hayek a korszak egyik meghatározó elméleti közgazdászává vált. A második világháborút követően azonban Hayek laissez-faire elveivel szemben az állami beavatkozást követő tanok, különösöen Keynes követői váltak divatossá közgazdász és gazdaságpolitikai körökben. Hayek kikerült a közgazdasági gondolkodás fősodrásából, és a Committee on Social Thought professzoraként a Chicagói Egyetem filozófia-professzora lett 1950-ben. Ezt a posztját 1962-ig megtartotta, majd 1968-ig a Freiburgi Egyetem tanára lett. Innen ment nyugdíjba, és szülőhazájába visszatérve a Salzburgi Egyetemen adott órákat. Hayek következetes közgazdasági eszméi a keynesi ihletettségű gazdaságpolitika kudarcát követően az 1970-es években újra népszerűvé váltak. 1974-ben megkapta a Nobel-díjat. Megélte a szocializmus bukását, és összegző művében értékelte korai tanai fényében a tervgazdaság tarthatatlanságát.