A város, ahol a világ már kifordult a sarkaiból. Ahol naponta változik az időjárás és az utcák helye. Ahol az élet a véletlen és a bizonytalanság szorzata. Ahol minden, ami van, utoljára van. Ide érkezik meg az eltűnt bátyját kereső Anna Blume, s a nyugodt, kiszámítható élet után a lány a saját bőrén tapasztalja meg, milyen éhezni, milyen állandóan mindentől tartani, milyen az élet egy végletes, világtalan világban. A Magyarországon is jól ismert Paul Auster ebben a korai (1987-es) regényében egy névtelen városba, egy antiutópisztikus világba kalauzolja az olvasót. A könyv részben történelmi, politikai és filozófiai allegória, amelyben azonban találkozunk olyan szokásos austeri témákkal is, mint a keresés, a nyelv és a valóság kapcsolata, a testi és szellemi éhség.