Michael Ende könyve nem szokványos meséskönyv, sokkal több annál: egy egészen különös, egyéni-egyedi mesevilág válogatott darabjait, mintegy antológiáját tartalmazza, az író igen jelentős életművének miniatürizált mását. Van a kötetben kisded dráma, vers, verses mondókára építő elbeszélés, varázs- és tündérmese, állatmese, pszichológiai, gyerekpszichológiai traktátus (persze elbeszélés formába öntve), tanító-oktató elbeszélés, példázat, még laikus prédikáció is. A különös azonban az, hogy minden darabja a kötetnek egyszerre lehet izgalmas gyerekolvasmány, ugyanakkor felnőttek, vájtfülű irodalomértők ritka csemegéje (A varázslóiskola; A kis rongy-paprikajancsi; A kívánságok kívánságának története; Nem számít; Móni remekművet alkot; Rossz éjszaka; Ofélia árnyszínháza stb.). Ende ért hozzá, hogy hangnemeket, műfajokat, hangulatokat, megszólalási módokat, esztétikai minőségeket (humor, tragédia, groteszk, komikum stb.), érzelemválfajokat bravúrosan cseréljen, váltson, módosítson, egymásba átjátsszon. Megható, szinte könnyes jelenetek váltakoznak harsogóan kacagtatókkal egyetlen rövid mesében, groteszk figurák (pl. nagyképű orrszarvú) alakulnak félelmetes hatalmakká vagy lepleződnek le gyáva senkikként, realista életképek rajzolódnak szürreális látomásokká (vagy viszont). Szinte mindent tud és mer az író, de sohasem válik követhetetlenné, érthetetlenné, megszólítottja mindig a kisgyerek marad.