kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Durkheim, Émile : A vallási élet elemi formái
- leírás
- további adatok
Sorozat: Kultúrák keresztútján.
A vallási élet elemi formái a vallásszociológia-vallásetnológia (vallásantropológia) és az összehasonlító vallástudomány klasszikus alapműve, amely meghatározó befolyást gyakorolt a 20. századi kulturális antropológia fejlődésének egészére. Szerzője olyan végső, nagy kérdésekre keresi benne a választ, mint a vallás kezdete s eredete, az "elemi" vallások (animizmus, totemizmus) megnyilvánulási formái, a vallásos szimbolizmus természete vagy a vallásos rítusoknak a társadalmi szolidaritást és kohéziót megerősítő hatása. Noha a megjelenése (1912) óta eltelt több mint 90 évben számos nyelvre lefordították, magyarul most jelenik meg először, jóllehet Durkheim összes többi fő műve - azok, amelyek inkább a szociológia, mintsem a kulturális antropológia tárgykörébe tartoznak - rég beépültek már a magyar társadalomtudományi gondolkodásba. A mű megjelenése tehát máig fájó űrt tölt be: egyszerre fontos lépés a kulturális antropológia, az egyetemes valláskutatás, valamint a francia társadalomtudományok eredményeinek magyarországi meghonosítása szemszögéből.
A vallási élet elemi formái a vallásszociológia-vallásetnológia (vallásantropológia) és az összehasonlító vallástudomány klasszikus alapműve, amely meghatározó befolyást gyakorolt a 20. századi kulturális antropológia fejlődésének egészére. Szerzője olyan végső, nagy kérdésekre keresi benne a választ, mint a vallás kezdete s eredete, az "elemi" vallások (animizmus, totemizmus) megnyilvánulási formái, a vallásos szimbolizmus természete vagy a vallásos rítusoknak a társadalmi szolidaritást és kohéziót megerősítő hatása. Noha a megjelenése (1912) óta eltelt több mint 90 évben számos nyelvre lefordították, magyarul most jelenik meg először, jóllehet Durkheim összes többi fő műve - azok, amelyek inkább a szociológia, mintsem a kulturális antropológia tárgykörébe tartoznak - rég beépültek már a magyar társadalomtudományi gondolkodásba. A mű megjelenése tehát máig fájó űrt tölt be: egyszerre fontos lépés a kulturális antropológia, az egyetemes valláskutatás, valamint a francia társadalomtudományok eredményeinek magyarországi meghonosítása szemszögéből.