Ottlik Géza mindannyiunk örömére hosszú idő után új kötettel jelentkezik. A könyv: négy kisprózai remekmű. A címadó írás egy színmű, pontosabban „hang- és képsor”, melyről így ír Hubay Miklós: "A darab két főszereplője két idős elméleti fizikus – két magyar Prospero… Cholnoky – aki a világvég pillanatát kiszámította – a végzetes időpont előtt a néhány órával érkezik haza – negyven év után – amerikából, hogy diákkori jó barátjával töltse együtt az anyagi világ utolsó óráját, amely beszélgetésük során oly végtelenné tágul, mint volt az ifjúságuk. Az eltűnt idő – tudjuk – a szinte megfoghatatlan emlékek külön világa. Ezt a beláthatatlan emlékek külön világa. Ezt a beláthatatlan, boldog, talányos labirintust járja a két barát, miközben utolsó százhúsz percét pergeti le a jövő. Egy harangszó emléke kísérte őket Gyulafehérvárról, egy szakítás »rejtélye«, meg egy jókedvű táncdalé (a címadó rejtély), hogy került bele valami mélabú »Istenem, lehettünk volna boldogok…« Ilyesmi. Csupa életbe vágó semmiség, viszont ezek kérdőjelezik meg az Univerzum totális elmúlását. A Semminek és a Mindenségnek a konfliktusa…