Aczél Tamás : A vadászat

Egy ​meg nem nevezett kelet-európai országban, valamikor az ötvenes évek közepén, három ember érkezik egy állami vadászházba: Wulf tábornok volt (kegyvesztett) hadügyminiszter, Krolthy főbíró a Legfelsőbb Bíróság elnöke, monsignor Beck pedig a totális állammal együttműködő egyházi vezetés szürke eminenciása. A cselekmény csütörtöktől vasárnapig tart, s a főszereplők feszültsége annak jegyében nő elviselhetetlen méretekig, hogy várnak – Gerogenre, a miniszterelnökre, aki odarendelte őket, s akinek úgymond, fontos megbeszélnivalója lesz velük. Minél tovább késik Gerogen, annál idegesebben kutatja múltját a három ember, pergeti le előttünk az életét, keresve a magyarázatot. Elszigetelten, egy erdő közepén, egy régi kastélyban, alig néhány kilométerre az 1526-os „senteleki” csatatérről.
A kastély valaha a Széchy családé volt, a szomszédos falu hajdan a kastély urait szolgálta ki, ma az országos vadászokat. Egyik lakója egy Wald nevű erdész-parasztember nemrég szabadult „Krechkről”, elborult elmével. A falusiak, Wald, Wulf, az értelmiségi Krolthy és az egyházi Beck körül és részvételével szavaiban, emlékeiben, egyéni és kollektív tudatában az ország és a nép egész történelme megjelenik, úgyszólván részt vesz a cselekmény bonyolításában, él és értelmez. A külvilágból közben nyugtalanító jelzések villannak: tüntetés a futball-vb miatt, valakinek az „újratemetése” van előkészületben. Amikor aztán végre megjön Gerogen, és kiderül hogy a hajdani harcostársat és minisztert, majd árulót és ellenséges kémet, vagyis Jarek elvtársat rehabilitálni fogják, s ez alkalomból a triónak látványos és nyilvánvaló önkritikát kel majd gyakorolnia, hisz a külvilág szemében elsősorban ők a felelősek Jarek törvénytelen elítéléséért, emberileg csupán egyikük képes szembenézni a helyzettel.
Noha a szereplők mögött a közelmúlt ismerős politikai figurái sejlenek föl, a mű, mint Aczél az előszavában írja, nem kulcsregény. „A szerző szeretné ha olvasója figyelmet szentelne azoknak a motívumoknak, gondolatoknak is, amelyek így reméli, túlemelik a könyvét a történelmi-politikai síkon. Itt található a magyarázata annak is, hogy a szerző igyekezett alakjait teljes emberként, s nem csupán politikai kliséként ábrázolni.”
A vadászat különös, felkavaró, megismételhetetlen darabja a magyar prózairodalomnak.
Aczél Tamás 1994. árpilis 19-én meghalt.