Ford.: Faludy György.
Előszó: Bölöni György.

"Barbusse ... 1914-ben, sem volt soviniszta értelemben vett hazafi, de önként jelentkezett a háborúba. Életrajzírója, hajdani titkára, Anette Vidal meséli, hogy Barbusse Párizs környékén, az Oise megyei Aumont-ban lakott már akkor is, mint egész élete végéig. Augusztus elseje volt, és Barbusse éppen háza festését javította, amikor kint az utcán megszólalt a dob. A hivatalos falusi kikiáltó szava nem ért el hozzá, felesége futott be a hírrel: - Mozgósítási parancs! Mit csinálunk? Te mit fogsz csinálni? - kérdezte az urát.
- Én? - felete habozás nélkül Barbusse. - Bemegyek Párizsba és önként jelentkezem a háború idejére. Így született meg A tűz.

Barbusse kint harcolt a lövészárokban. Gyönge testű ember volt, de sokáig kitartón harcolt. Végül megsebesült, és betegsége kórházba kényszerítette. De előbb még sebesültvivőnek osztatta be magát; a kórházból aztán póttartalékba tették, de innen is háromszor tért vissza a harctérre. Egyáltalán nem volt tehát »embusqué« - lógós - ahogy ezt gyakran a szemére vetették. Megharcolta háborúját, és olyannak ismerte meg, amilyen valójában volt, piszkos, sáros, tetves, embernyúzó robotnak, amiben sehol semmi nyoma nem volt a görögtüzes hősiességnek. Ezért lett A tűz az első háborúellenes regény és az első igazi, őszinte vallomás a ránk kényszerített háborús hazugságok ocsmányságai közepette." - részlet az előszóból.