Slawomir ​Mrozek, a méltán világhírű, és immár a klasszikusok közé sorolható lengyel író elbeszéléseinek ötödik kötetét ajánljuk olvasóink figyelmébe, amely az 1986–1990 között született írásokat tartalmazza. A groteszk, az abszurd sajátos eszközeivel torzító tükröt tart elénk a szerző – egy-egy szituáció, komoly gondolat fejtetőre állításával, végletekig feszítésével megmutatja a dolgok fonákját, a világ bonyolult szövedékét. E rövidke történetek az évek során mit sem veszítettek aktualitásukból: a jellemtelenség, a korrupció, a szervilizmus, a harácsolás, a közöny, az ostobaság, a hazudozás, az embertelenség politikai rendszertől, társadalmi berendezkedéstől függetlenül undorító jelenségek – s szomorúan kell megállapítanunk, hogy a helyzet nemigen javul. „…a sarokban megpillantottam egy szakállas fiatalembert formázó, életnagyságú figurát. Egy empire óra és egy Ping-dinasztiabeli kínai váza között állt. – Viaszból van vagy elefántcsontból? – kérdeztem az üzlet tulajdonosát. – Egyikből sem. Ez egy élő forradalmár a huszadik század végéről. Eredeti darab. Nem akarja megvenni? – És sokba kerül egy ilyen forradalmár? – Ugyan, áron alul odaadom, a forradalmároknak mostanában nincs áruk. Van még belőlük húsz darab raktáron. Mint régiség, őszintén szólva, szinte teljesen értéktelen az óriási kínálat miatt. – Akkor miért kínálgatja nekem? – Mert használati értéke még lehet, ha ön is úgy gondolja. – Ugyan mi hasznát vehetem? – Fölállítja a lakásában, ott fog önnek forradalmárkodni.”