Magyarországon 1945 után rohamosan emelkedett a szellemi foglalkozásúak száma az aktív keresõk körében. A szellemi foglalkozásokon belül növekedett a nõk és kelet-európai sajátosságként a munkás-paraszt származásúak aránya. Ezt az új értelmiséget, az 1945 utáni társadalmi mobilitást és az erre vonatkozó történészi és szociológiai diskurzusokat vizsgálja a szerzõ. Az új értelmiség történetének elbeszélése során Majtényi a népszámlálási és statisztikai felmérések eredményeit a mindennapok történetírásának (Alltagsgeschichte) és a hétköznapi valóság forrásainak elemzését felvállaló új kultúrtörténet (new cultural history) módszereit alkalmazva - a mobilitás hétköznapi tapasztalataival veti egybe. A személyes élmények és a struktúraleíró diskurzusok együttes kezelése láthatóvá teszi azt a folyamatot, miképp befolyásolták a különbözõ diskurzusok az egyes emberek történeteit. A kötet árnyalja a korszak hivatalos rétegzõdés-modelljei által közvetített képet, és az új értelmiség mellett a korszak társadalomtörténetét is részletekbe menõen mutatja be.