Ha valaki a századfordulón a torontáli háziiparról beszélt, elsősorban a műszövőkre és a híres torontáli szőnyegre gondolt, amely azóta fogalommá vált; a lexikonokban külön címszóként szerepel.
A XIX. század végén és a XX. század elején nagymértékben fellendült a torontáli szövőipar, s ennek eredményeként egy művészileg átgondolt, a népi motívumok hagyományait tiszteletben tartó iparművészeti termék jött létre. Eleinte a nagybecskereki szövőtanműhelyben készítették, de 1894-ben nagyipari előállítása is megkezdődött a Torontáli Szőnyeggyár Rt.-ben. A torontáli szőnyeg fénykora Streitmann Antal festő, iparművész és gimnáziumi rajztanár nevéhez fűződik, az ő művészi munkája nyomán jött létre az a metamorfózis, amely a hagyományos szőtteseket mindössze néhány év alatt Európa-szerte ismert iparművészeti termékké változtatta. Könyvem a torontáli szőnyegkészítés fénykorával, illetve a mai Bánát területén a múltban kialakult szőnyegművészettel foglalkozik. Azt a negyed századot (1879-1904) vizsgálja, amely Streitmann Antal Becskerekre érkezésével kezdődött, és Kovalszky Sarolta németeleméri szövőnő műhelyének bezárásáig, illetve a gödöllői művésztelep megalakulásáig tartott.