Magyar századok. --- A 16. század Európa történetében az Oszmán és a Habsburg Birodalom fénykora volt. A két világhatalom 1526 utáni küzdelmének legfontosabb szárazföldi színterévé a középkori Magyar Királyság volt. Magyarország sorsáról ezért ekkor elsősorban Isztambulban és Bécsben döntöttek. Az ország hadszíntérré válása és három részre szakadása tehát elkerülhetetlen volt. Ezek káros következményei miatt a 16. század mérlege összességében negatív. A hosszú háború hatásai igen súlyosak és részben már visszafordíthatatlanok voltak. A település- és kolostorhálózat felmérhetetlenül károsodott, az abszolút népességszám fél millióval csökkent, s ekkor kezdődött a magyarság kisebbségbe kerülése a délszláv és román lakossággal szemben. E negatív jelenségek ellenére a három részre szakadt ország gazdasági és kulturális szempontból egységes maradt. Sőt, Magyarország továbbra is része, méghozzá igen fontos része volt Európának. Közép-Európa ugyanis saját biztonsága és élelemellátása érdekében hazánkra mint előretolt bástyára volt rászorulva. Magyarország viszont fennmaradásához nem nélkülözhette a Habsburg Birodalom igen jelentős éves segélyeit. A humanizmus, a reneszánsz és a reformáció révén pedig az ország Európa szellemi vérkeringésében is fontos helyet foglalt el. A kötet szerzője a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa.