Grendel Lajos A tények mágiája című hosszú tanulmányában Mészöly Miklós késői opusát annak a narratív „félfordulatnak" a fényében vizsgálja, amelyet Mészöly a Film című regényének megjelenése után hajtott végre írásművészetében. A fordulat eredményeképpen - mint Grendel Mészáros Sándort idézve megállapítja - a szövegirodalom elméletét képviselő kritikusok számára „Mészöly nyolcvanas-kilencvenes évekbeli pályája elmozdult, »kisiklott« a neki tulajdonított előd státusából".
A tanulmány írója az önreferenciális irodalom kritikai szempontrendszerének ellentmondva úgy látja, hogy „a sokfelől agyonkanonizált szövegszerű alkotásmód mellett (s nem feltétlenül szemben vele vagy ellenére) a kortárs magyar epikában léteznek másféle beszédmódok is", s az alternatív prózai diskurzusok közül a Mészölyé kitüntetett figyelmet érdemel.

Grendel úgy véli, hogy míg Mészöly Miklós a Filmig létrejött munkásságával a magyar irodalom nyelvkritikai fordulatához járult hozzá, addig a magyar irodalom paradigmaváltásának kibontakozásakor, a nyolcvanas-kilencvenes években már idegenkedéssel tekintett a szövegirodalomra, saját narratív megújulását az önreferenciális prózától eltávolodva alakította ki. Tanulmányában abban látja a mészölyi életmű módosulásának lényegét, hogy a szerző késői korszakában, korábbi analitikus-redukciós prózaeljárásait megtartva egy új, a réginél hitelesebb realista prózamodell kidolgozásával kísérletezett.