Philip Roth 1972-ben jelentkezett először nálunk, egy politikai pikantériákban gazdag pamfletszerű kulcsregénnyel, amely a Nixon-kormányzatot vette célba – A mi bandánk – eddig (1993) fél tucat regényét ültették át magyarra. Az amerikai zsidó írók legjobbjai közé tartozó szerző lendületes, szarkasztikus prózája éles szókimondásával keltett figyelmet és aratott nemzetközi sikert: az öngyötrő, mazochisztikus, az antiszemitizmus életre szóló élményével küszködő szerző a mai amerikai élet számos visszásságára vetett fényt. Több regénynek alteregója Nathan Zuckerman. Az 1988-ban megjelent A tények című önéletrajzi műve ehhez a fiktív regényfigurához írt fiktív önvallomásos levéllel kezdődik, illetve Zuckerman-nak az íróhoz intézett válaszlevelével záródik, amelynek a „dokumentumszerű valósághűség” jegyében történő megírására egy súlyos depresszió, belső választás ösztökéli.
Nem szabályos, folyamatos és részletes autobiográfia a kötet: Roth azokat az életperiódusokat emeli ki és ábrázolja, amelyek jellemfejlődését alapvetően befolyásolták. A gyermekkori otthon alapélményei, az alsó középosztály közege, a kamaszkori barátságok benyomásai után egy „tipikus” ötvenes évekbeli egyetemista önportréját rajzolja fel. A regény egyik legdrámaibb fejezete az író chicagói életszakasza, és egy küzdelmekkel teli párkapcsolat Josie-val, a kétgyermekes asszonnyal. Csalásokkal és csalódásokkal teli história ez, „álmai leánya” a keserű kijózanodást az önmitologizáló énfelfogás keserű felszámolását hozza meg számára. Keserű kendőzetlenségében nemegyszer öngyötrő könyv A tények, de Roth korábban magyarul is kiadott könyveinek személyes háttere kitűnően világít rá.