Az 1202 és 1204 között zajlott negyedik keresztes hadjárat a legvitatottabb keresztes küzdelmek közé tartozik. E hadjárat során a vitézi sereg nem a muszlim kézen levő területek, hanem a keresztény Konstantinápoly ellen fordult – éppen 800 esztendeje bevette, felgyújtotta és kirabolta a Bizánci Birodalom fővárosát. A történészek viszonylag egységesen ítélik el Velencét, s azzal vádolják, hogy a tengeri kereskedőállam bírta rá – haszonszerzés céljából – e gaztettre a keresztes hadat. Igazak-e ezek a vádak, vagy esetleg sántít a több évszázados Velence-ellenes érvelés? E sajátos történelemkönyv megidézi a korszak nagy alakjait, történelemformáló személyiségeit, s a korabeli szerződések, történelmi tények ismertetésével érvel a Velencét elítélő vádak ellen – egyfajta védőbeszéd a középkor egyik legnagyobb hatalommal bíró tengeri hatalma, Szent Márk köztársasága mellett.