kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Demeter Tamás : A társadalom zenei képe - A magyar zeneesztétika szociologizáló hagyománya
- leírás
- további adatok
A kötet a 20. századi magyar zeneesztétika egy lehetséges narratíváját kínálja: megmutatja, hogy e zeneesztétika fejlődése miként illusztrálja a magyar filozófiatörténetben domináns szociologizáló hagyomány alakulását.
E történetet a szerző a 20. században egymásra torlódó szociologizáló filozófiai módszertanok vezérfonalára fűzve beszéli el, s így mutatja meg, hogy miként kapcsolódnak a zeneesztétikai problémák koruk általános filozófiai problematikájához.
A szóban forgó történet a pozitivizmus, a szellemtörténet, a marxizmus és posztmarxizmus csomópontjai köré szerveződik, anélkül azonban, hogy szakadozott lenne: a fogalmiság és a módszertanok különbözősége ellenére a csomópontok között az egyes személyek, problémák és olykor bizonyos értékelések is olyan kontinuitást teremtenek, amely a 20. századi magyar eszmetörténetben éppoly ritka, mint a társadalomtörténetben.
A kötet azonban nem pusztán egy történetileg értékes hagyomány kanonizálására tesz javaslatot, hanem arra is rávilágít, hogy ez az örökség továbbra is megvitatásra méltó filozófiai és szociológiai kérdések megfogalmazására inspirál.
E történetet a szerző a 20. században egymásra torlódó szociologizáló filozófiai módszertanok vezérfonalára fűzve beszéli el, s így mutatja meg, hogy miként kapcsolódnak a zeneesztétikai problémák koruk általános filozófiai problematikájához.
A szóban forgó történet a pozitivizmus, a szellemtörténet, a marxizmus és posztmarxizmus csomópontjai köré szerveződik, anélkül azonban, hogy szakadozott lenne: a fogalmiság és a módszertanok különbözősége ellenére a csomópontok között az egyes személyek, problémák és olykor bizonyos értékelések is olyan kontinuitást teremtenek, amely a 20. századi magyar eszmetörténetben éppoly ritka, mint a társadalomtörténetben.
A kötet azonban nem pusztán egy történetileg értékes hagyomány kanonizálására tesz javaslatot, hanem arra is rávilágít, hogy ez az örökség továbbra is megvitatásra méltó filozófiai és szociológiai kérdések megfogalmazására inspirál.