Sorozat: Századvég könyvtár.
Jürgen Habermas a modern nyilvánosság modelljét történetileg az államhatalom parlamentarizálódásának elemzése révén, az angol és a kontinentális változások bemutatásával rekonstruálja, míg eszmetörténetileg a liberális természetjogi törvénykoncepciók és a kanti politikai filozófia belátásainak bevonásával vázolja fel. Habermas a korabeli politikai gondolkodásban kialakult nyilvánosság-, illetve demokráciafeldolgozásokhoz méri ezen elveknek a politikai intézményekben ténylegesen megvalósult alakjait: úgy látja, hogy a politikailag működő nyilvánosság eszménye ideológia volt és ugyanakkor több is volt, mint puszta ideológia. Végkövetkeztetése szerint a jóléti állam tömegdemokráciái normatív önértelmezésüknek megfelelően csak addig tekinthetik magukat folytonosnak a liberális jogállam alapelveit, ameddig komolyan veszik a politikailag működő nyilvánosság parancsát.