Vekerdy Tamás ezt írja könyvéről: "Könyvünk főhőse Zeami Motokijó színész (táncos), író (költő), rendező, társulat- és iskolavezető, maszk- és szoborfaragó, családapa és szerzetes, aki 1363-ban született és 1443-ban halt meg. Most ötszáznyolcvan éve, 1408-ban vesztette el a hercegi udvar kegyét - meghalt a herceg, ki őt (és apját) pártfogolta -, s a herceg fia más (sorvadó, s azóta el is halt) irányzatot pártolt fel a japán színházi életben. 1408-ban Zeami negyvenöt éves volt, s ekkor kezdte írni itt, a következő lapokon idézett elméleti munkáit. Elméleti? Szó sincs róla. Bár a művekben a lét, a megismerés, az ember és a művészet alapvető kérdései is szóba kerülnek, de mindig: a színész mindennapi - legmindennapibb - praxisából kiindulva s ahhoz visszakanyarodva. Ezek az írások úgyszólván: technikai útmutatók, melyek azonban nemcsak a test, hanem a lélek - és a szellem - gyakorlatainak technikáját is elemzik." Vekerdy lélektani esszéjében, a gyakorló pszichológus szempontjából értelmezi ezt a hagyatékot - s késztet bennünket is a Mester tanításainak továbbgondolására.