Vincent ​a dobozra nézett, majd a távozó házaspárra, rágyújtott egy Salemre, s két nagyot szippantott belőle. Lassan ingatta a fejét, és a cigit beszorította a szaxofon egyik billentyűje alá. A szájához emelte a hangszert, majd elvette, és odaszólt a tömegnek: – Vaughn Rhomemek és a fekete nőnek. Egy kis Charlie Parker következik.Vaughn Rhomer nem tudta, ki lehet az a Charlie Parker. A fekete nő láthatóan ismerte a dallamot, mert kettőt tapsolt, amikor Ariendo Vincent megemlítette, mit fog játszani, és a táskájában kotorászott. Drága, fényes, kanárisárga vászonruhát viselt. A szoknya éppen a térde föltat végződött, hátul kicsit felsliccelték. Vaughn akkor vette észre, amikor a nő kiment a mosdóba. A kabátja lefelé bővült, egy díszes, fehér gomb fogta csak össze. A kabát hátulja redőzött volt, a vállain sújtás díszítette. Már a látvány is örömmel töltötte el az iowai Otter Fallsból jött Vaughn Rhomert. De a nő kalapja – istenem, gondolta Vaughn, miért nem viselnek a nők még mindig ilyen kalapokat, miért nem tűrik be alá a hajukat, ahogy ez a nő? A kalap finom, sárga szalmából készült, pontosan olyan színű volt, mint a nő ruhája, apró teteje mellett széles karimáját hátul organzafodrok díszítették. A karimájához fehér selyemszalagot tűzött, amely illett az asztalon heverő fehér kesztyűhöz és a fehér táskához. Kicsit előrehúzta a kalapot, ettől kissé finoman érdektelennek tűnt.