Fordította: Orosz István.

„A szépség lehet vigasztaló, fölzaklató, szent, profán; lehet fölemelő, megindító, ösztönző, borzongató. Számtalan formában lehet hatással ránk. Közömbösen szemlélni azonban nem lehet: a szépség követeli, hogy vegyék észre; közvetlenül szólít meg bennünket, mint egy bensőséges barát. Ha mégis vannak emberek, akik közömbösek a szépség iránt, ez bizonyára azért van, mert képtelenek azt érzékelni.”

„Azt állítom, hogy a szép olyan valóságos és egyetemes érték, amely racionális kultúránkban gyökerezik, és hogy a szépérzéknek felbecsülhetetlen szerepe van az emberi világ megformálásában… Megközelítésem filozófiai, és érvelésemet filozófusok munkáival igyekszem alátámasztani. E könyv értelme a benne kifejtett gondolatmenetben rejlik, amely egy bizonyos filozófiai kérdést tesz fel, és arra bátorítja Önt, az Olvasót, hogy Ön adjon választ erre a kérdésre.” R. S.