Ryle műve a modern európai szellemiséget irányító alapvető mítoszok kritikus elemzése, fél évszázada visszatérő hivatkozási pontja nemcsak a filozófusoknak, hanem a pszichológusoknak, a biológusoknak és a mai kognitív tudomány képviselőinek is. A modern filozófia és pszichológia éppen Ryle nyomán helyezi előtérbe az Arisztotelészre visszavezethető funkcionalizmust, melyben a lélek az élő test működési módja. Másik kulcsfogalma, a "tudni, mit" világával szembeállított "tudni, hogyan" a megismerés arisztokratikus felfogásával szakított: a valamiről szóló kijelentések mellé helyezi a készségeket is, s ezzel a mai kognitív kutatások egyik fogalmi kiindulópontjává válik. A belső világ árnyékokkal teli felfogásával pedig a diszpozíció fogalmának segítségével szakít: nézete szerint belső világunk mint viselkedési készenlétek rendszere fogható fel. Ryle ezzel egy máig vitatott központi doktrínát adott a természetelvű elméletalkotók számára. Könyve a brit kategóriaelemzés stiláris csúcspontja is, a nyelvszociológustól a nyelvfilozófusig követendő példa. Altrichter Ferenc fordítása közel negyedszázada könyvészeti ritkaság, melynek a magyar analitikus filozófiai terminológia megteremtésében kulcsszerepe volt.