Éry Kinga (szerk.) : A székesfehérvári királyi bazilika embertani leletei 1848-2002

Sorozat: Ecclesia beatae Mariae Virginis Albaeregalis.

Székesfehérvár ​belvárosában a királyi bazilika köveiként ismert falmaradványok valójában a Szent István által alapított, uralkodói méretű magánkápolnából fejlődött Szűz Mária-prépostság templomának romjai. A középkori Magyarország egyik legtekintélyesebb egyházi intézménye történetének forrásait közreadó Ecclesia Beatae Mariae Virginis Albaeregalis kiadványsorozat első kötete a templom és környezete ásatásai során előkerült embertani leleteket dolgozza fel. Közismert, hogy a templomban az alapítón és fián, Szent Imre hercegen kívül tizennégy királyt, számos királyi családtagot és országos előkelőséget temettek el, a templom mellett a középkor szokásának megfelelően közrangúakat befogadó temető működött. Székesfehérvár 1543. évi török kézre kerülésével a templomban és kápolnáiban nyugvók sírjai kincsek után kutató bolygatásoknak, katonák garázdálkodásának áldozatává váltak, a templom körüli temető sírjait zömmel újkori földmunkák sértették. A gazdagon illusztrált kötet külön tárgyalja a templombelső hányattatások ellenére megmaradt sírjait, közöttük az egyetlen, régész által feltárt, Árpád-kori királysírt a mellette talált királynéi vázzal együtt. A teljes leletanyag feldolgozása a csontokból leolvasható elváltozásokból a laikus számára is sokat elárul a középkori ember életmódjáról, egészségi állapotáról, betegségeiről.