2. kiadás.

Sorozat: Írástörténeti tanulmányok.

Hazai történettudományos irodalmunkban kevés kérdés keltett oly sok vitát, mint a székelyek hun-szkíta eredete. Nagy tekintélyű szerzők: történészek, nyelvészek, jogászok, néprajzkutatók és mások két évszázada eredmény nélkül vitatják krónikáink állításait. Hunfalvynak és követőinek (például Kristó Gyulának) sikerült ugyan megosztaniuk a tudományos közvéleményt, de nem sikerült kimutatniuk, hogy hová tűntek az erdélyi szkíták, hunok és avarok. S nem sikerült megmagyarázniuk a székelyek eredetét sem. A jelen kötet számba veszi a különféle szerzők érveit és ellenérveit; s végül - új felismerések, köztük a székely rovásírás elődjét hordozó hun tárgyak segítségével - alátámasztja a magyar krónikák állításait. Választ ad arra, hogy ki lehetett Csaba királyfi (s a források miért tartják őt 108 évesnek); meg arra is, hogy Csaba népe hányszor tért vissza Erdélybe. A kötet tartalmazza a szerző 20 további tanulmányát is, amelyek a témával rokonságot tartanak: A honfoglalók könyvtárai, Székely rovásjelek hun tárgyakon, Szent István és a rovásírás, A frankfurti botrány, A vasorrú bába fényképe, A halálba hurcolt leány balladája, Magyarok a szláv írásbeliség bölcsőjénél stb.