Századfordulónak ​csak egy korszakot nevezünk a művészettörténetben, s ez a 19. század vége – 20. század eleje. Hogy nem valamely stílusfogalommal határozzuk meg, annak oka több stílusszerű jelenség (izmus) és örök stíluskategória akkori egyidejűsége. Épp ezért a művészet egymást követő korstílusokkal vagy izmusokkal leírható története, „fejlődése” itt megszakad, s ennek elleplezésére a századfordulót sokáig csak a 19. század összekuszálódott végének vagy a 20. század tisztázatlan kezdetének tekintették. Önálló voltára, különleges összetettségében rejlő sajátszerűségére nem derült fény. Pedig számunkra is érvényes volta épp a különböző jelenségek összefüggéseiben: az új felől nézett régi továbbélésében, a centrum – periféria ellentétét felszámoló művészeti mozgalmakban és kapcsolatokban, a nyugati és a keleti kultúrák találkozásaiban, a „magas” és a populáris, „primitív”, „alkalmazott” vagy szociális művészet közti hierarchia eltűnésében, a képalkotás forrásai és lehetőségei gazdagságának felfedezésében rejlik. Mondhatnánk: a századforduló művészetének dimenziói behálózták az elképzelhető világot. A kötetben szereplő tanulmányok a századforduló jelentőségét újraértékelő korunkban: az 1970-es évektől napjainkig születtek.