1955 elején az amerikai Yale Egyetem védnöksége alatt működő Silliman Lectures az Egyesült Államok egyik legrégebbi és legkiválóbb akadémiai előadássorozatának képviselői a világ vezető tudósai között a magyar matematikust is felkérték egy kéthetes szimpózium megtartására. Mivel Eisenhower elnök éppen akkor nevezte ki őt az Atomenergia Bizottság egyik tagjává, Neumann János kérésére a tervezett előadássorozatot egyetlen hétre rövidítették. Végül nem a tudós hivatali elfoglaltságai, hanem tragikus betegsége és korai halála akadályozta meg, hogy Neumann megtartsa előadásait, melyekre több hónapon keresztül készült. A gondolatok szerencsére nem vesztek el, a kéziratokat a Yale Egyetem nyomda alá rendezte, majd saját védnöksége alatt publikálta. A számítógép és az agy inkább könyvecske, mint rendszerező szakirodalom, megjelenésekor mégis hatalmas vitát kavart. Így az emberi agy és a számítógépek aktív alapkomponenseinek különféle jellemzőit pontról-pontra összehasonlító mű évtizedekre meghatározta a kognitív pszichológia, az agykutatás, a mesterséges intelligencia elméletek és a robotika egyes alapkérdéseit. Neumann nevéhez fűződik az a számítógép-architektúra, amely szinte egymaga áll a huszadik század számítógépes forradalmának hátterében. Ennek a forradalomnak legalább akkora hatása lesz az emberiség hosszú távú jövőjére nézve, mint Isaac Newton mechanikájának, vagy James Maxwell elektromágneses elméletének volt a maga korában. Sőt, Neumannban megvolt az az erő és éleslátás, hogy a biológiai agy vizsgálata során túllépjen a saját maga által kidolgozott számítási architektúrán is, és körvonalazzon egy talán még erőteljesebb, új és iránymutató rendszert. Az intelligencia természetéről szóló hosszas fejtegetések végén gyakran hallhatjuk, amint az előadó az értelem Newtonjának mielőbbi eljövetelében reménykedik. Ez a könyv bizonyítja, jó okunk van feltételezni, hogy az a bizonyos reménybeli Newton már megérkezett, sőt el is távozott közülünk. Neumann Jánosnak hívták.