A könyvben sokszínű, gazdag mesevilág tárul fel. A megközelítőleg félszáz, nagyobbrészt rövid mese szereplői az állatvilág illusztris figurái. Akad közöttük háziállat, a vizek lakói közül nem egy, továbbá rettenthetetlen erejű és bátorságú vadállat is szép számmal. Többségükkel nem esnek meg rendkívüli, különleges kalandok, sokkal inkább mindennapi, apró események résztvevői. Hogy történetük mégis figyelemre méltó, az elsősorban annak köszönhető, hogy Hápisápi kacsa és Csahos kutya, Balamér bálna, a kék tenger lakója és Fehértappancs kandúr csakúgy, mint Lusz, az elefánt és Csíkoska, a tigris legtöbbször egy-egy emberi gyengeség, jellemhiba megtestesítői. A róluk szóló mesék ily módon példázatok is a barátság erejéről (Lcke a barátságról), a nagyképűségről (Szépségverseny), az önzésről stb. Részlet a könyvből :"Mese a felfordított teknősről. Ez az eset régen történt. De nem nagyon régen. Vannak, akik még emlékeznek erre a furcsa históriára. Egyszer egy nagy vihar idején Nekem-Aztán-Nem-Sürgőssel, a teknősbékával szerencsétlenség történt. De nem ám afféle aprócska szerencsétlenség, hanem a lehető legnagyobb. A Hideg Északi Szél volt az oka mindennek. Olyan váratlanul érkezett, és olyan erősen fújt, hogy felfordította Nekem-Aztán-Nem-Sürgőst, a teknőst. A Hideg Északi Szél odébbállt, de a teknős ott maradt a hátán fekve. És senki sem tudott segíteni rajta. Hogy is tudott volna ! Nekem-Aztán-Nem-Sürgős roppant nagy volt. Csak a teknője volt ötszáz kiló, de az is lehet, hogy ezer."