Tolnai - eredeti nevén Hagymássy - Lajos író, publicista, 1837-ben született. A modern magyar irodalom egyik előhírnöke. Elemi iskoláit Gyönkön, a középiskolát Nagykőrösön végezte, ahol négy évig Arany János tanítványa volt. Tanulmányai befejezése után a pesti református főgimnázium latin és görög irodalomnak tanára lett. A Kisfaludy-társaság 1866-ban választotta be tagjai sorába. 1868-ban Marosvásárhelyre hívták meg lelkésznek, hol Erdély c. szépirodalmi lapjával a főváros figyelmét is maga felé tudta terelni. Munkáival temérdek sok ellenséget szerzett magának; ezért érthető, hogy sokáig nem tudott megfelelő álláshoz jutni, mely küzdelmes életét valamivel kényelmesebbé tette volna. Bámulatos tevékenységet fejtett ki az irodalom terén cikkeivel, tárcáival; volt idő, mikor egyszerre három regényét közölték a lapok. Végre 1889-ben a főváros szolgálatába jutott, előbb mint óraadó, majd mint rendes, s igazgatótanár a IX. kerületi polgári iskolánál. Sokféle próbálkozása közül, mellyel új irányt akart szabni irodalmunkban, kiváló nevezetességű Irodalom című kritikai hetilapja (1887), melyet saját költségén adott ki és jórészt maga írta. 1902. március 19-én érte a halál Budapesten. A sötét világ önéletrajzi regény. A műfaj indokolja az indulatok líraiságát, a magyarázkodást. Magamagáról beszél, de úgy, hogy sok érdekeset mond el azokról az évtizedekről, amelyeknek nemcsak tanúja, hanem indulatos harcosa is volt. Tolnai Sötét világa nem derűs sétalovaglás a metaforák erdejében, az érzelmek sík és viruló mezején. Tolnai látásmódja pesszimista, szenvedélyes, a mélyen fekvő rétegere irányul, nyomott idő uralja a kedély egét, ellenséges, tövises, sáros vidék. Holott a 20. századot átélt ember számára a Monarchia, az első világháború előtti idők szinte idillinek tűnnek ahhoz képest, amit átéltünk itt a Kárpát-medencében az utóbbi hatvan-hetven-nyolcvan esztendőben. A sötét világban a 19. század magyar irodalmának (a kiegyezés utáni felemás modernizáció) sajátosan értelmezett világa tárul fel az egyéni sors keserűségén, kudarcain és megpróbáltatásain keresztül. A szerző messze ívben elkerüli az adomát. Megaláztatások során buktat bennünket is keresztül, könnyen megutálnók talán azt a régi, Bernády György polgármester előtti erdélyi kisvárost, ha történetesen nem oda születünk, nem odajárunk iskolába-egyetemre, ha nem amott dolgozunk, ha nem tudnók, hogy azért derék emberek is éltek falai között, a Vártemplom árnyékában egykor s még talán ma is.