Kuba: a salsa ritmusa, vakító napsütés, trópusi viharok, buja vegetáció és mindezek mögött a terjeszkedő, mindent felfaló "semmi". Ebben az édenkertnek álcázott semmiben, a Castro-rendszer szürke és ínséges hétköznapjaiban küszködve él Yocandra, egy irodalmi folyóirat főszerkesztője, aki arról álmodozik, hogy világhírű író lesz. 1959-ben a Vezér épp egyik végeérhetetlen beszédét mondja, mikor elkezdődnek Yocandra anyjának szülési fájdalmai, s maga Che Guevara terít egy kubai zászlót a hasára. A kislány a kubai forradalom ígéretét és reményét testesíti meg, de ahogy növekszik, az édenkertből a kétségbeesés földje lesz, ahol a rendszer elvtelen vagy épp konokul elvhű kiszolgálóin kívül mindenki mást már csak a túlélés, a mindennapi élelem megszerzése, vagy a menekülés izgat. Yocandra és a barátai is menekülnek: álmokba, őrületbe, gúnyba, szexualitásba, nimfomániába - vagy külföldre: Miamiba, Mexikóba, Spanyolországba, bárhová. Zoé Valdés regénye a bosszúról szól: Yocandra bosszút áll azon a férfin, aki az egykori fiatal lányt naponta megalázta, s az írónő bosszút áll a rendszeren, amely tönkretette hazáját. És ugyanakkor a szeretet regénye: a hazája, Kuba iránti szereteté, amelyben a "semmi" mögött mégiscsak ott van egy különös, szép kultúra és mitológia, meg a salsa ritmusa, a buja vegetáció és a buja erotika... Zoé Valdés 1959-ben született Havannában. Költő, regényíró és filmforgatókönyvíró, de Kubában csak a versei jelenhettek meg. 1995-ben emigrált, azóta Párizsban él. Kubában hivatalos fórumokon most mint pornográf írót gyalázzák, Castro egyik beszédében rendszere három legfőbb ellensége közt említette, s a könyveit illegálisan terjesztik. Első regénye, A Semmi Édenében világszerte nagy sikert aratott, s ma már - számos könyvvel a háta mögött - ő a legismertebb kortárs kubai író, s leginkább az ő neve fémjelzi azt az új nemzedéket, amelynek reprezentánsai hátborzongató képet festenek a kubai életről, végleg szertefoszlatva minden korábbi illúziót Castro rendszerével kapcsolatban.