Kerekes László : A sárkányrepülés varázsa - Az alapoktól a csúcsig

A sárkányrepülés varázslatos dolog. A huszadik századi ember jelképe, az űrtechnika első emberközeli alkalmazása a sárkányrepülő, amely összeköti a múltat a jövőt, Ikarus legendáját, Leonardo rögeszméit megvalósítva. Az első jele annak, hogy a következő században a repülés, ami eddig csak kevesek kiváltsága volt, szinte minden ember számára elérhetővé válik. Az első lépcső a szabad repülés felé repülőtér, kabin és motor nélkül, szárnnyal a hátunkon úgy, ahogyan azt a madarak teszik. Természetesen a sárkányrepülés gyakorlata bizonyos kockázatot önmaga is tartalmaz. Mindezt kár lenne tagadni. A biztonságos repülés alapfeltételei a pilóta feladatra való képzettsége és a szárny alkalmassága. Mindenek előtt tehát szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a könyvecske nem bátorítani akarja a pilótákat a sárkányrepülés kihívásainak korlátlan elfogadására, felkészültség nélkül nekivágni ismeretlen területek felé, módszertani előkészületek nélkül vak vezet világtalantalapon másokat jogosulatlanul oktatni, a sárkányrepülő légi járművet a gyártó előírásaitól eltérően kihegyezni vagy egyre hajmeresztőbb figurákat rajzolni az égre. Inkább óvni szeretném a még fel nem készülteket attól, hogy megfelelő szintű előzetes képzettség híján, elhagyva a biztonságot nyújtó felkészülést, belekóstoljanak a sárkányrepülés magasabb fokú ismereteket és gyakorlatot megkövetelő fejezeteibe. A könyv felépítése tankönyv jellegű. Első fejezetében elsősorban az alapfokú vizsgára készülőknek próbáltam segítséget nyújtani, a második fejezet már a pilótavizsga törzsanyaga, míg a harmadik, a „legvarázslatosabb” rész, csemegézés a sárkányrepülés magasságaiban és szépségeiben. Mindez azzal a nem titkolt törekvéssel, hogy az olvasó indíttatást kapjon ahhoz, hogy más szakirodalomba, illetve szüksége esetén az aktuális szabályok és utasítások forrásaiba is belelapozzon. Hiszen a sárkányos ismeretek gyarapítása ezzel a könyvvel csupán a kezdet. Tudásunk fejlesztésének határtalanságát a fölöttünk terjedő légtérhez hasonlatosan most kezdjük csak felfedezni. Aki azt állítja, mindent tud, mindenre felkészült már, az valójában semmit sem tud. Remélem, hogy az itt leírtak továbbgondolkodásra és továbbtanulásra késztetne majd, ha így lesz, akkor volt értelme ezt a munkát összeállítani. ... A szélbe emelem szerkezetemet és elkezdünk eggyéolvadni. Érzem a trapézszárnyakon az összes kis lökdösést, minden szélirányváltozást, ahogyan a természet erői megpróbálják kitekerni kezemből a szárnyat. Végül kiegyensúlyozom a csavarásokat, majd pár gyors lépéssel lefutok a lejtőn, lépteim egyre könnyedebbek, mindegyik lépés közelebb visz ahhoz, hogy a lég teremtvényévé váljak. És akkor repülök!... ... A levegőóceán nyugodt végtelen béke látszatát kelti, pedig gyors változása könnyen sodorhatja bajba a tapasztalatlan, könnyű szárnyú Ikaroszt. De mi mégis vállaljuk, hogy elcsípjük a mozgó égbolt hintóit, mert lopni akarunk a szálló nyugalom sirály-óráiból... ... Most épp egy havas lejtő felett lebegek az olajosan sima lágy esti szellő hátán. Táncolok az égben, belekóstolok az alkonyi lég ízébe, a kerengő sasok kedvenc csemegéjébe. Versenyzek az alattam kúszó felhőpamacsokkal, miközben lassan-lassan lefoszlik rólam a földi élet minden köteléke. Lassan elveszítik jelentőségüket a földi mágia kellékei, a műszerek, a térkép, a hevederzet. Behunyom a szemem, érzem szemhéjamon a madarakat simító légecsetvonásokt. Kinyitom újra, itt vagyok fenn, részeként a kristálytiszta égnek, annak a dimenziónak, amelynek egy szeletét ismét elcsenhettem.