Veleszületett képessége van hozzá, hogy a legtitokzatosabb tudományos elméleteket is érthetővé tegye – szokták mondani a neves amerikai tudósról, napjaink legolvasottabb tudománynépszerűsítőjéről, a számunkra tudományos-fantasztikus regényei révén ismerős Isaac Asimovról. Legfrissebb könyve tárgyául olyan problémagubancot választott, amelyben számos tudományág legizgalmasabb kutatásai futnak össze. A szupernóvák, e gigantikus energiakitörések tanulmányozásától várják a csillagászok az „ősrobbanás” titkának megfejtését; e hatalmas űrbeli olvasztótégelyekből eredeztetik az asztrofizikusok mindazokat a (hidrogén- és héliumfúzió útján létrejött) nehezebb elemeket, amelyekből a kőzetek, a fémek, a szerves anyagok fölépülnek; a belőlük eredő kozmikus sugárzással hozzák összefüggésbe a biolúgusok a földi élet keletkezését és az evolúció olyan, máig megoldatlan rejtályeit, mint a „nagy kihalások” időszakai (pl. a dinoszauruszok hirtelen-váratlan pusztulása.) S az olvasó, miközben Asimov élvezetes stílusú enciklopédiáját lapozza, nemcsak a neutroncsillagok, fekete lyukak, fehér törpék és vörös óriások távoli világába pillanthat be, de az ókoriak természetfölfogásával, az újkori csillagászat legnagyobbjaival, a genetika és az evolúcióelmélet klasszikusaival és modern kutatóival is ismeretséget köthet.