A lapok felső része több helyen foltos.

Sztanyiszlavszkij, Brecht, Artaud, Brook ­ néhány ismerõsen csengõ név a múlt századi európai színháztörténet területére kalandozóknak. De valóban ismerjük e mûvészek máig ható munkássá- gát, amely oly meghatározónak bizonyult? Kékesi Kun Árpád monográfiája a rendezõi színház legfontosabb jelenségeinek át- tekintésére vállalkozik. Nem pályaképeket rajzol meg, hanem a rendezésnek azokat a formációit emeli ki, amelyek a hatástörténet szempontjából megkerülhetetlen színházi alkotókhoz kapcsolódnak. Részletes leírását adja az egy-egy mûvész nevéhez köthetõ törekvéseknek a történelmi, társadalmi és lélektani irányultságú realista színháztól az epikus és a szegény színházon át a képek színházáig, a meiningeniektõl Grotowskin át Wilsonig, de kitér az egyes korszakokat meghatározó színházi tendenciákra, erõvona- lakra is. A könyv ,,hátrébb lép egyet" a színháztörténeti és -elméleti írások zöméhez képest: nem általánosságban, nemcsak egyes teljesítményeket kiragadva szól a rendezõk tevékenységérõl, hanem a belsõ összefüggések feltárásának igényével. S közben sajátos módon újraírja másfél évszázad európai színháztörténetét. Ezért bízvást tarthat igényt minden, a színház mint önálló mûvészeti ág iránt érdeklõdõ figyelmére.