Illusztrálta Győrffy Anna.

Az ifjúsági regényben szereplő pajtások a nép atyjának születésnapjára felajánlást tesznek. Ez, lélektanilag, a szocialista eszmekörben nagyjából az, ami az archaikusban az áldozat. Az egyik úttörő színdarabot készül írni. „Édesapjával együtt egész vasárnap délután lapozgatták a Rákosi-pert és a füzeteket.” Azaz a hérosz (vagy megváltó) szenvedéstörténetét. Égi és földi eredete világos: bár egy elvtárs közülünk, azért több is, hiszen mindnyájunk atyja. Tetteink végső értelmét az ő elégedettsége adja meg. Nem szabad szomorúságot okoznunk neki, méltónak kell lennünk a bizalmára: „– Mit szólna Rákosi elvtárs, ha megtudná, hogy a Hámán Kató-raj nem birkózott meg becsületesen a tanulással…?”
A könyv végén azonban fellélegezhet az olvasó: a Hámán Kató-raj teljesíti szoc. kötelességét. A jutalom természetesen nem marad el, megadatik nekik a földi paradicsomban ( Bp. XIV. kerület, Hősök tere, 1952 május 1.) a színről-színre látás kegyelme. A főhős közeledik a raj élén az emel-vényhez, „ahol mindjárt meg fogja látni Rákosi elvtásat. […] Igen, már itt van az emelvény […] ott áll középen mosolyogva Ő, Ő, aki mindannyiunk vezére s mosollyal az arcán integet az ünneplő népnek, integet az újjongó úttőröknek. Most! Most! Zsófi elhalad az emel-vény előtt, magasra emeli a zászlót, és úgy kiáltja, hogy meghallja Ő is, úgy kiáltja pajtásaival együtt, az egész néppel együtt, lelkesen és tiszta szívből: ÉLJEN RÁKOSI !” - Mórocz Zsolt (Új Forrás. 1999.)

további képek