Ferenczi 1908-ban csatlakozik az analitikus mozgalomhoz. Ettől kezdve odaadó híve Freudnak és tanainak. Freud is értékeli Ferenczi barátságát. Jones szerint “Freudot gyorsan megejtette Ferenczi lelkesedése és élénk, spekulatív észjárása ...
A csatlakozástól 1919-ig Ferenczi és az analitikus mozgalom kapcsolata töretlen fejlődést mutat. Ferenczi aktívan dolgozik, szervez. 1910-ben javasolja egy nemzetközi pszichoanalitikus egyesület létrehozását, 1913-ban megalapítja a Magyarországi Pszichoanalitikus Egyesületet, tagja lesz a pszichoanalízis védelmére alakuló Bizottságnak.

Ferenczi munkásságának első szakasza 1908-tól 1919-ig tart. Hollós ezt a periódust a “kirobbanás időszakának” nevezi. Ez idő alatt Ferenczi tanít, szervez, kutat, harciasan vitázik, s mintegy nyolcvan dolgozatot publikál. Közöttük olyan a pszichoanalízis irodalmában alapvető jelentőségű munkákat, mint az Indulatáttétel és magába vetítés, a Hipnotikus hatások lelki elemzése és A valóságérzék fejlődésfokai és azok patologikus visszatérése.