John Gedo A pszichoanalízis fejlődésében - ez a 18. könyve - azt vállalta, hogy szisztematikusan áttanulmányozva a közelmúlt (pontosabban: az 1973 és 1998 között megjelent) legjobb pszichoanalitikus munkákat (témánként, irányzatonként 3-5 kötetet), ennek alapján vonja meg a pszichoanalitikus tudás korszerű mérlegét. Egy káprázatosan átfogó mű született, amely sorra veszi a mai vezető pszichoanalitikus iskolákat. A hatvan megjelent kötetre terjedő kritikai álláspontjára az alábbiak jellemzőek:
1. következetes elkötelezettje a pszichoanalízis természet-tudományos felfogásának;
2. a mentális működésekben bizonyos, a központi idegrendszer felépítésének megfelelő hirearchikus elrendezés található
3. egy érvényes pszichoanalitikus elméletben az önszerveződés fogalmának központi szerepét kell betöltenie
4. az analitikus kezelés iránya a viselkedésminták javítása, a hiányok betöltése
5. A kezelésben szükséges egy, az értelmezésen túlmutató technikai algoritmus
6. megállapítható, hogy az adaptáció szempontjából a mentális tartalmak másodlagosak; a mentális feldolgozás (vagyis a lelki működések biológiája számít.

A szerzőre jellemző kristálytiszta logika, a tudományos világban elért státusából fakadó kompromisszum nélküliség olyan nyílt, szókimondó értékelést eredményez, amely rendkívül hasznos eligazodást biztosít mind a szakma művelőinek, mind a művelt érdeklődőknek.