A könyv, melyet az olvasó most kezében tart, a freudi talány és nagyság vonzerejének egyaránt ékes bizonyítéka. A bécsi mester és életműve lassanként egy már-már ellenállhatatlan tömegvonzású csillagként jelenik meg a XX. század szellemi univerzumában, a legkülönbözőbb intellektuális égitestek pályáját hajlítva magához. Sokáig sorolhatnánk az ismert, s lassan egy évszázada hivatott kérdéseket, kezdve az olyan nagyszabásúaktól, mint hogy a felvilágosodás és a modern kor jellegzetes gondolkodója-e Freud, vagy éppen azt búcsúztató, a posztmodern előkészítő szellem, s hogy felszabadította-e századunk emberének szexualitását, vagy egy újfajta börtönbe zárta azt, egészen az olyan szűken pszichoanalitikus zsakmai problémákig, mondjuk, mint hogy az emberi újszülött az eredendő nárcizmus állapotában jön-e a világra, ahogyan Freud gondolta, vagy valamilyen eleve adott, öröklött kötődéssel az anyához.
A "Freud-csillag" számtalan rejtélyének némelyike valóban alapvető, s az elmélet lényegével kapcsolatos. Ilyen esszenciális kérdés egyebek között a pszichoanalízis tudományos identitása - metaforánkat folytatva úgy is fogalmazhatnánk: az égitest pontos helye filozófiák és tudományok csillagtérképén.