Hermeneutikai füzetek 16.

A görög egyházatya értekezése, az első keresztény bibliai hermeneutika. Órigenész írásmagyará­zatával nem egyszerűen csak túllép elődein, hanem minőségileg újat alkot: az egzegézis Órigenésszel válik önálló tudományággá. Elődei vagy azért magyarázták az Írást, mert bizonyos részei szó szerint véve elfogadhatatlanok voltak, vagy azért, hogy saját nézeteiket bizonyítsák. Órigenész egész gondolkodásának középpontjában a Szentírás áll, mely számára mintegy Krisztus első testet öltése. Az Írás, mint Isten szava, logosza azonos Isten Igéjével, a Logosszal. Órigenész itt A Princípiu­mokról (Az alapelvekről) szóló művének IV. könyvében fejti ki híres elméletét az Írás hármas értelméről: eszerint, amint az ember testből, lélekből, szellemből áll, ugyanúgy a Szentírás is. Kifejti, hogy az Írásban mindennek van szellemi értelme, de nincs mindennek testi. Számára tehát az Írás ihletettsége annyit jelent, hogy az minden egyes kis részletében, minden betűjében ihletett, vagyis semmi nincs benne véletlenül, ok nélkül. Ezért Órigenész a legkisebb szócska jelentését is halálosan komolyan veszi.