Sorozat: Korszerű színház 56-57. szám.

Erwin Piscator és a német forradalmi színházi mozgalom a húszas években és a harmincas évek legelején - szinte egy és elválaszthatatlan fogalom. Az első világháború utáni politikai harcok a munkásosztály hatalmának megerősítéséért, majd az egyre élesedő fasiszta veszély ellen, mind jobban és mind erőteljesebben támaszkodnak a színházművészet eszközeire, mint agitációs-propaganda eszközökre, és ennek a harcnak egyik élenjáró katonája a protestáns bibliaforditó-papi családból származó Erwin Piscator.
1893-ban született Ulmban. Fiatalkori évei azonosak a haladó német művészértelmiség útjával, az első világháború embert átformáló-érlelő poklát megjárva, meglegyinti őt a "dada" az "épater le bourgeois" jelszavával, hatása alá keríti az expresszionizmus, hogy aztán - az októberi forradalom és a szovjet eszménykép nyomán - eljegyezze magát a politikával, mindenekelőtt a politikával, a forradalmi harcokkal, amely harcokban a művészet az ő számára csak eszköz lehet.
"Műsorunkkal... 'politikát akartunk csinálni'" - irja a "Proletár Szinház" munkájával kapcsolatban és ezzel jellemezte a húszas évek német forradalmi színházi mozgalmát általában és meghatározta saját alkotótevékenységének irányát is. Amikor első Ízben jelentetünk meg válogatást az 1930-ban napvilágot látott A politikai szinház /Das politische Theater/ cimű műből, a szemelvényeket úgy sorakoztatjuk egymás után, hogy azok Erwin Piscator - műve előszavában saját maga által korszakokra bontott - tevékenységének minden szakaszát felöleljék