2. bővített kiadás.

Előszó:
Ez a könyv nem adja összefüggő tárgyalását a modern polgári filozófia problematikájának és e problematika szembeállításának a dialektikus materializmus eredményeivel. Alkalmi előadások és cikkek összegyűjtéséről van itt csak szó. Teljesen tisztában vagyok azzal a nagyszámú hiányossággal, amely könyvem e fölépítéséből ered. Egyrészt a legtöbb alkalom természete olyan volt, hogy egyetlen felvetett kérdést sem lehetett rendszeresen kifejteni. Mindig be kellett érni azzal, hogy néhány célzásban utaltam vagy a szóban forgó megoldási kísérletek filozófiai problematikájára, vagy pedig a helyes megoldás módszertani útjára. Másrészt kénytelen voltam ugyanazt a kérdést különböző összefüggésekben többször tárgyalni. Bár ilyenkor kísérletet tettem új szempontokat felvetni, ugyanazt a kérdést más oldalról megvilágítani, mégis ismétlések elkerülhetetlenek voltak. Ezért az olvasó elnézését kell kérnem. Majdnem minden itt közölt tanulmány bizonyos konkrét alkalomból jött létre, ami aztán tárgyalási módját is meghatározta. Legvilágosabban látható ez Arisztokratikus és demokratikus világnézet című tanulmányom, mely 1946 szeptember havában a fenti "Recontres Internationales" alkalmával tartott előadásom szövegét adja, ama fejtegetéseiben, amelyek az 1941-es szövetségre vonatkoznak szocializmus és demokrácia között a fasizmus ellen, és amelynek megújítását ez előadás sürgeti. Ezek a jelenlegi politikai helyzetben talán elavultnak látszanak. Hiszen minden hír arra mutat, mintha az éles szakadás és kettéválás "Kelet" és "Nyugat" szocializmus és régitípusú polgári demokrácia között folyton erősödnék. Ha ez előadásom szövegét mégis változatlanul leadom, főképpen azért teszem, mert éppen minálunk nem árt kihangsúlyozni, hogy ez a szakadás egyáltalában nem a kommunisták oldaláról kezdődött, hogy éppen a kommunisták oldalán van meg a legnagyobb készség arra, hogy a különböző társadalmi szerkezetű, különböző világnézetek alapján álló szabadságszerető népek a békében éppen úgy együttműködjenek, mint ahogy együtt harcoltak a fasizmus ellen. És a mai politikai helyzet ideológiai előkészítése szempontjából nagyon tanulságos az is, hogy a genfi összejövetelen ez előadás szinte egyedül képviselte az együttműködésnek lehetőségét, míg az állítólag elfogulatlan, állítólag pártok fölött álló polgári tudomány és irodalom képviselői már akkor is világnézetileg igyekeztek megalapozni a világ kettészakadásának gondolatát. Ez az előadás világnézetileg hangsúlyozza a szabadságszerető népek együttműködésének lehetőségét, azonban éppen oly élesen kiemeli e lehetőség megvalósulásának előfeltételeit, természetesen az összejövetel jellegének megfelelően az ideológia területén. De a közös vonás a politikai fejlődéssel itt is megnyilvánul, amennyiben elválaszthatatlan összefüggésben jelenik meg az új demokrácia kifejlődése harcban a régibb formális demokráciával és főképpen harcban a fasizmus, annak maradványai, és e maradványok újjáéledési kísérletei ellen. Azóta igen sok változott, de az előadás ez alapgondolata érvényben maradt. Ezért tartom jogosultnak változatlan formában kiadni.