A század elején új irányzat jelentkezett a magyar irodalomban, s vele új írók, új folyóiratok. Ady Endre neve fémjelezte azt az irodalmi megmozdulást, amely halhatatlan alkotások egész sorával újra európai színvonalra emelte a magyar költészetet és prózát. Elek Artúr ennek a mozgalomnak lelkes híve és megvalósítója volt. A „Magyar Géniusz” és a „Nyugat” születésének nemcsak tanúja, hanem aktív részese is, Osvát Ernővel, Gellért Oszkárral együtt. Irodalmi működésének negyven esztendejét tiszta szenvedély, kivételesen becsületes emberi és írói magatartás jellemzi, elbeszéléseit, kritikáit, képzőművészeti tárgyú tanulmányait egyazon nemes, haladó, töretlen szépetakarás teszi értékessé.

E kötetben legszebb novelláit gyűjtöttük össze, egyetlen elbeszéléskönyvének, az „Álarcosmenet”-nek reprezentáns darabjait, s olyan írásait, amelyek mindeddig folyóiratok és napilapok temetőjébe voltak zárva. Elek Artúr rendkívül rokonszenves, finom művészete hitelt és szépséget ad minden sorának. Tragikus halála – 1944-ben öngyilkos lett – szomorú végakkordja ennek a szerény, méltatlanul elfelejtett, tiszta írói működésnek.