Jean Delumeau a francia gazdaság-, társadalom- és mentalitástörténet nagy öregje az emberi félelem-, ill. biztonságérzés alakulásának hosszas és részletes vizsgálata után jutott el a múltbeli, elveszett Édenkert, és a jövőbe helyezett Éden történetének megírásához. Ennek első, de önálló műként is kerek egész kötete - mely A gyönyörök kertje alcímet viseli - az Édenkert-motívum történetét vizsgálja. Megmutatja, hogy az ókori keleti szerzők által is leírt csodás kert képzete hogyan egyesült a bibliai teremtéstörténet Édenével, s a kialakuló kereszténység hogyan formálta ezt a két hagyományt egységgé. A középkor kezdetén a paradicsom egyszerre jelentett egy valahai (vagy ma is létező) konkrét földi világot és egy szimbolikusan értelmezendő csodás kertet. A szerző végigköveti a teológiai vitákat, a különböző értelmezéseket. Részletesen foglalkozik azokkal a kísérletekkel, amelyek az Éden földrajzi helyét akarták meghatározni. A középkor végétől a nosztalgikus aranykor képzete és a jövőbe vetített utópiák váltják egymást és élnek egymás mellett a humanizmustól a felvilágosodásig. A könyv bemutatja a humanizmus után megszülető új tudományosság és filológia törekvéseit az Éden lokalizálására, a teremtés kronológiájának kifinomítására. A kötet a XVIII. századdal, a gyönyörök kertjének mítoszát leromboló felvilágosodással zárul. A hatalmas munka mind Delumeau sajátos műfajt teremtő történelemszemlélete, mind a feldolgozott ismeretanyag gazdagsága és érdekessége miatt roppant érdekes. A korabeli térképek, metszetek illusztrálta szöveg jól olvasható, nem feltételez alapos előismereteket. Delumeau kézikönyvnek is jól használható monográfiája értékes és izgalmas anyaggal gazdagítja az európai keresztény örökség irodalmát.