categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Eggebrecht, Hans Heinrich : A Nyugat zenéje - Folyamatok és állomások a középkortól napjainkig
- description
- additional information
Sorozat: Claves ad musicam.
„Ez a könyv nem a szokványos értelemben vett zenetörténet. Ha az kívánna lenni, szükségképpen szólnia kellene mindarról, ami a zene történetében megesett és napjainkban megesik. Erről azonban itt szó sincs. (...) az egyén, a valós, a konkrét ember számára a zenetörténet nem az, amit lehetőség szerint a maga teljességében a könyvekben talál, hanem az, amit magáévá tett és sajátjaként magában hordoz, s csak azt teszi magáévá, amit maga megtapasztat átél. Ezért a könyv koncepcionális alapelve a zenetörténet megélésé. Hans Heinirch Eggebrecht (1919-1999) a kései 20. század legtekintélyesebb zenetörténészeinek egyikeként kikezdhetetlen tudással és írásmódjának kivételes természetességével egy olyan monumentális művet hozott létre, amely a magyar olvasó számára leginkább Szerb Antal irodalomtörténetéhez hasonlítható. A szerző nem egyszerűen a zenetörténet főbb állomásait írja le lexikális jelleggel, hanem a zenei formafolyamatok kialakulását, a zenei gondolkodásmód változását műértelmezéseken keresztül zenetudományi pontossággal és egyszersmind személyes élménnyel átitatva elemzi.
Mert ahogy az Előszóban olvashatjuk, „csak azt hozhatom közel az olvasóhoz, amihez magam is közel kerültem, amivel bensőséges viszonyban állok".
„Ez a könyv nem a szokványos értelemben vett zenetörténet. Ha az kívánna lenni, szükségképpen szólnia kellene mindarról, ami a zene történetében megesett és napjainkban megesik. Erről azonban itt szó sincs. (...) az egyén, a valós, a konkrét ember számára a zenetörténet nem az, amit lehetőség szerint a maga teljességében a könyvekben talál, hanem az, amit magáévá tett és sajátjaként magában hordoz, s csak azt teszi magáévá, amit maga megtapasztat átél. Ezért a könyv koncepcionális alapelve a zenetörténet megélésé. Hans Heinirch Eggebrecht (1919-1999) a kései 20. század legtekintélyesebb zenetörténészeinek egyikeként kikezdhetetlen tudással és írásmódjának kivételes természetességével egy olyan monumentális művet hozott létre, amely a magyar olvasó számára leginkább Szerb Antal irodalomtörténetéhez hasonlítható. A szerző nem egyszerűen a zenetörténet főbb állomásait írja le lexikális jelleggel, hanem a zenei formafolyamatok kialakulását, a zenei gondolkodásmód változását műértelmezéseken keresztül zenetudományi pontossággal és egyszersmind személyes élménnyel átitatva elemzi.
Mert ahogy az Előszóban olvashatjuk, „csak azt hozhatom közel az olvasóhoz, amihez magam is közel kerültem, amivel bensőséges viszonyban állok".