kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Eggebrecht, Hans Heinrich : A Nyugat zenéje - Folyamatok és állomások a középkortól napjainkig
- leírás
- további adatok
Sorozat: Claves ad musicam.
„Ez a könyv nem a szokványos értelemben vett zenetörténet. Ha az kívánna lenni, szükségképpen szólnia kellene mindarról, ami a zene történetében megesett és napjainkban megesik. Erről azonban itt szó sincs. (...) az egyén, a valós, a konkrét ember számára a zenetörténet nem az, amit lehetőség szerint a maga teljességében a könyvekben talál, hanem az, amit magáévá tett és sajátjaként magában hordoz, s csak azt teszi magáévá, amit maga megtapasztat átél. Ezért a könyv koncepcionális alapelve a zenetörténet megélésé. Hans Heinirch Eggebrecht (1919-1999) a kései 20. század legtekintélyesebb zenetörténészeinek egyikeként kikezdhetetlen tudással és írásmódjának kivételes természetességével egy olyan monumentális művet hozott létre, amely a magyar olvasó számára leginkább Szerb Antal irodalomtörténetéhez hasonlítható. A szerző nem egyszerűen a zenetörténet főbb állomásait írja le lexikális jelleggel, hanem a zenei formafolyamatok kialakulását, a zenei gondolkodásmód változását műértelmezéseken keresztül zenetudományi pontossággal és egyszersmind személyes élménnyel átitatva elemzi.
Mert ahogy az Előszóban olvashatjuk, „csak azt hozhatom közel az olvasóhoz, amihez magam is közel kerültem, amivel bensőséges viszonyban állok".
„Ez a könyv nem a szokványos értelemben vett zenetörténet. Ha az kívánna lenni, szükségképpen szólnia kellene mindarról, ami a zene történetében megesett és napjainkban megesik. Erről azonban itt szó sincs. (...) az egyén, a valós, a konkrét ember számára a zenetörténet nem az, amit lehetőség szerint a maga teljességében a könyvekben talál, hanem az, amit magáévá tett és sajátjaként magában hordoz, s csak azt teszi magáévá, amit maga megtapasztat átél. Ezért a könyv koncepcionális alapelve a zenetörténet megélésé. Hans Heinirch Eggebrecht (1919-1999) a kései 20. század legtekintélyesebb zenetörténészeinek egyikeként kikezdhetetlen tudással és írásmódjának kivételes természetességével egy olyan monumentális művet hozott létre, amely a magyar olvasó számára leginkább Szerb Antal irodalomtörténetéhez hasonlítható. A szerző nem egyszerűen a zenetörténet főbb állomásait írja le lexikális jelleggel, hanem a zenei formafolyamatok kialakulását, a zenei gondolkodásmód változását műértelmezéseken keresztül zenetudományi pontossággal és egyszersmind személyes élménnyel átitatva elemzi.
Mert ahogy az Előszóban olvashatjuk, „csak azt hozhatom közel az olvasóhoz, amihez magam is közel kerültem, amivel bensőséges viszonyban állok".